A modul címe: MIT JELENT A GYENGE MENTÁLIS EGÉSZSÉG?

Szervezet: Institute for Roma and Minorities Inclusion

A facilitátorok számára naprakész elméletek biztosítása a mentális egészséggel kapcsolatos elméletek (pl. analitikus/fejlődési, viselkedési, kognitív, szociális, humanisztikus) a rossz mentális egészség, a mentális zavarok és a mentális betegségek vonatkozásában.

A modul tanulási célkitűzései

A modul elvégzése után a tanuló képes lesz:

● meghatározni a rossz mentális egészség fogalmát

● különbséget tenni a mentális egészség pszichológiai megközelítései és a filozófiai tanácsadás nem patologizáló, megközelítései között.

● megérteni, hogy a filozófiai tanácsadás hogyan segíti a bevándorlókat és menekülteket abban, hogy erősítsék önállóságukat és eligazodjanak a kulturális és társadalmi közegükben jelentkező kihívások között.

● annak felmérésére, hogy mikor lehet alkalmazni a filozófiai tanácsadást, és mikor kell az egyéneket klinikai mentálhigiénés ellátásba irányítani.

● megérteni a szakmai etikai szempontok fontosságát a bevándorlók és menekültek beavatkozási módszereivel kapcsolatos döntések meghozatalában.

A mentális egészség elméleti alapjai

A lelki egészség az emberi jóllét összetett és sokrétű aspektusa, amely befolyásolja gondolkodásunkat, érzéseinket és cselekedeteinket. A mentális egészség elméleti alapjainak megértése segít megmagyarázni, hogyan alakulnak ki a mentális egészségügyi problémák, és hogyan lehet kezelni azokat, illetve megbirkózni velük. A különböző pszichológiai elméletek betekintést nyújtanak azokba a tényezőkbe, amelyek hozzájárulnak a mentális egészséghez és különböző nézőpontokat kínálnak arra vonatkozóan, hogy az egyének miért tapasztalhatnak rossz mentális egészséget és mentális zavarokat. Ezek az elméletek a klinikai és nem klinikai környezetben alkalmazott beavatkozások és támogatási stratégiák terén is iránymutatást adnak. Ez a leírás számos kulcsfontosságú pszichológiai elméletre kitér,- analitikus/fejlődési, viselkedési, kognitív, szociális és humanisztikus, amelyek a mentális egészség megértésének alapját képezik.

1. Analitikus/Fejlődési elmélet (Freud és Erikson)

Az analitikus vagy pszichoanalitikus elméletet, Sigmund Freud dolgozta ki. Ez az elmélet a tudattalan folyamatok, a gyermekkori tapasztalatok és a belső konfliktusok szerepét hangsúlyozza az egyén mentális egészségének alakításában. Freud azt feltételezte, hogy a korai gyermekkorból származó, megoldatlan tudattalan konfliktusok felnőttkorban érzelmi nehézségeként vagy mentális zavarokként jelentkezhetnek. Freud elméletének középpontjában az id (ösztön-én), az ego (én) és a szuperego (felettes én) fogalma áll - a psziché három összetevője, amelyek kölcsönhatásban állnak egymással a vágyak, az erkölcsi normák és a valóság kiegyensúlyozása érdekében.

Freud szerint, ha ezeket a tudattalan konfliktusokat nem kezelik vagy nem oldják fel, akkor azok a rossz mentális egészség tüneteihez vezethetnek, például szorongás, depresszió vagy neurózis formájában. Például a gyermekkorból származó elfojtott emlékek vagy feldolgozatlan traumák később befolyásolhatják a felnőttkori viselkedést és érzelmi egészséget.

Erik Erikson, a fejlődéslélektan egyik kulcsfigurája Freud munkásságát kibővítvee hangsúlyozta a társadalmi és kulturális tényezők szerepét az emberi fejlődésben. Erikson pszichoszociális fejlődési szakaszai felvázolják, hogy az egyének az egyes életszakaszokban hogyan szembesülnek bizonyos kihívásokkal vagy konfliktusokkal. E kihívások sikeres megoldása elengedhetetlen az egészséges identitás és a jó mentális egészség kialakulásához. Például serdülőkorban az identitás kialakításának kihívása (szemben a szerepzavarral) központi jelentőségű a mentális egészség fejlődésében, és ha nem sikerül megoldani ezt a szakaszt, az hozzájárulhat az önbecsüléssel és az identitással kapcsolatos küzdelmekhez felnőttkorban.

2. Viselkedéselmélet (Pavlov, Watson, Skinner)

A viselkedéselmélet a megfigyelhető viselkedésre, és arra az elképzelésre összpontosít, hogy a mentális egészségügyi problémák a környezeti ingerekre adott tanult válaszokként értelmezhetők. Ez a szemlélet azt állítja, hogy a viselkedéseket, beleértve a rossz mentális egészséggel összefüggő viselkedéseket is, tapasztalatokon keresztül tanuljuk meg és erősítjük meg.

Ivan Pavlov klasszikus kondicionálási elmélete megmutatta, hogy egy semleges inger hogyan társulhat egy bizonyos válasszal. Például egy személynél fóbia (irracionális félelem) alakulhat ki egy traumatikus élmény, például egy kutyaharapás következtében. A kutyától való félelem kapcsolódni fog minden kutya jelenlétéhez, ami még semleges helyzetekben is szorongásos reakcióhoz vezet.

John B. Watson, behaviorista továbbfejlesztette Pavlov elképzeléseit, és azt állította, hogy minden viselkedés, beleértve a mentális egészséggel kapcsolatosakat is, kondicionálás útján tanulható. Watson szerint a félelmek és fóbiák ismételt tapasztalatok révén kondicionálhatók. Ez a felismerés vezetett a viselkedésterápiák, például az expozíciós terápia kifejlesztéséhez, amely kontrollált és fokozatos módon szembesíti az egyént a félelmeivel és fóbiáival, hogy elhagyja a korábbi rosszul rögzült viselkedését.

B. F. Skinner, a viselkedéselmélet másik kulcsfigurája az operáns kondicionálásra összpontosított, ahol a viselkedést a következmények (megerősítések és büntetések) befolyásolják. Skinner szerint a megerősítéssel járó viselkedések nagyobb valószínűséggel ismétlődnek meg, míg a büntetéssel járó viselkedések inkább megszűnnek. Ezt a koncepciót széles körben alkalmazzák a viselkedésmódosítási technikákban, amelyeket a mentális egészségügyi zavarok, például a szorongásos zavarok vagy a függőségek kezelésére használnak, a pozitív viselkedések megerősítésével és a káros viselkedések visszaszorításával

3. Kognitív elmélet (Beck, Ellis)

A kognitív elmélet a gondolatok és meggyőződések szerepére összpontosít az egyén mentális egészségének alakításában. Ez a megközelítés azt sugallja, hogy mentális egészségünket nagyban befolyásolja az, hogy hogyan érzékeljük és értelmezzük az eseményeket, inkább,mint maguk az események. Aaron Beck, a kognitív terápia egyik úttörője, kidolgozta a kognitív triádot, amely azt állítja, hogy a rossz mentális egészséggel rendelkező egyének gyakran negatívan gondolkodnak magukról, a világról és a jövőről. Ezek a torzított gondolatok hozzájárulhatnak olyan mentális egészségügyi problémákhoz, mint a depresszió, a szorongás vagy a poszttraumás stressz zavar (PTSD).

A depresszióban szenvedő személynek például olyan negatív hiedelmei lehetnek magával kapcsolatban, mint például „értéktelen vagyok” vagy „soha semmi nem megy jól nekem”, ami a negatív gondolkodás ördögi köréhez vezet, így súlyosbítva a depresszió tüneteit. A kognitív terápia arra törekszik, hogy megkérdőjelezze ezeket a torzított gondolatokat, és kiegyensúlyozottabb és reálisabb gondolatokkal helyettesítse őket, ezáltal javítva a mentális egészséget.

Albert Ellis fejlesztette ki a racionális emotív viselkedésterápiát (REBT), amely az irracionális hiedelmek szerepét hangsúlyozza az érzelmi szorongás kialakulásában. Ellis szerint a mentális egészségügyi problémák akkor keletkeznek, amikor az egyének irreális vagy ésszerűtlen hiedelmeket vallanak magukról és a világról. Például az a meggyőződés, hogy „mindenben tökéletesnek kell lennem”, szorongáshoz és frusztrációhoz vezethet, pedig a tökéletesség gyakorta elérhetetlen. A REBT segít az egyéneknek azonosítani és vitatni ezeket az irracionális hiedelmeket az érzelmi szenvedés csökkentése érdekében.

4. Szociális elmélet (Vygotsky, Bandura)

A szociális elméletek a társadalmi interakciók, a kultúra és a környezet szerepét hangsúlyozzák a mentális egészség alakításában. Lev Vygotsky, orosz pszichológus azt állította, hogy a kognitív fejlődést és a mentális egészséget alapvetően a társadalmi interakciók és a kulturális kontextus befolyásolják. Koncepciója a proximális fejlődés zónájáról (ZPD) feltételezi, hogy az egyének a „tudásban tapasztaltabb másokkal”, például szülőkkel, tanárokkal, kortársakkal való interakciók révén fejlődnek és alakítják mentális egészségüket. A támogató társas kapcsolatok hiánya vagy kulturális stresszorok hozzájárulhatnak a rossz mentális egészséghez, különösen a gyermekek és serdülők esetében.

Albert Bandura, a szociális tanuláselmélet egyik vezető alakja, azt feltételezte, hogy az egyének megfigyelés, utánzás és modellezés révén tanulnak viselkedést. Ez az elmélet kiemeli, hogy a szociális környezet- beleértve a családot, a kortársakat és a médiát- befolyásolja a mentális egészséget azáltal, hogy formálják, ahogy az egyének érzékelik a világot és reagálnak rá. Bandura munkája az önhatékonyság fogalmát is hangsúlyozza, amely az egyénnek a saját eredményeinek befolyásolására való képességébe vetett hitét jelenti. Az alacsony önhatékonyság, amely gyakran negatív szociális tapasztalatokból ered, olyan mentális egészségügyi kihívásokkal hozható összefüggésbe, mint a depresszió és a tanult tehetetlenség.

5. Humanisztikus elmélet (Maslow, Rogers)

A humanisztikus elmélet pozitív perspektívát kínál az emberi természetre, az önmegvalósításra, a személyes fejlődésre és a teljes potenciál kibontakozásra irányuló eredendő vágyra összpontosítva. Abraham Maslow szükséglethierarchiája szerint az egyéneknek ki kell elégíteniük az alapvető szükségleteiket (például az élelmet, a biztonságot és a hovatartozást), mielőtt olyan magasabb rendű szükségletekre összpontosíthatnának, mint a megbecsülés és az önmegvalósítás. Rossz mentális egészség akkor alakulhat ki, ha az egyének alapvető szükségletei nem teljesülnek, ami megakadályozhatja őket a személyes fejlődésben és a kiteljesedés elérésében.

Carl Rogers, a humanisztikus pszichológia másik kulcsfigurája, a személyes fejlődéshez az ítélkezésmentes, empatikus környezet fontosságát hangsúlyozta. Rogers szerint a mentális egészségügyi kihívások az egyén énkoncepciója és tényleges tapasztalatai közötti eltérésből fakadhatnak. Az embereknél szorongás, depresszió vagy alacsony önértékelés alakulhat ki, ha úgy érzik, hogy valódi énjük nem felel meg a társadalmi elvárásoknak vagy saját önképüknek. A humanisztikus terápiás megközelítések célja egy olyan támogató környezet megteremtése, amelyben az egyének felfedezhetik érzéseiket, és nagyobb önelfogadásra tehetnek szert.

Források:

Freud, S. (1923). The ego and the id. International Psychoanalytic Library.

Erikson, E. H. (1980). Identity and the life cycle. W. W. Norton & Company.

Pavlov, I. P. (1927). Conditioned reflexes: An investigation of the physiological activity of the cerebral cortex. Oxford University Press.

Beck, A. T. (1979). Cognitive therapy and the emotional disorders. Penguin.

Vygotsky, L. S. (1978). Mind in society: The development of higher psychological processes. Harvard University Press.

Maslow, A. H. (1943). A theory of human motivation. Psychological Review, 50(4), 370–396. https://doi.org/10.1037/h0054346

A kiszolgáltatott népcsoportok, például a bevándorlók és menekültek mentális egészségének megértése és kezelése árnyalt megközelítést igényel. A hagyományos pszichológiai módszerek gyakran a klinikai tünetek, például a szorongás, a depresszió és a PTSD azonosítására és kezelésére összpontosítanak. Ezek a módszerek a diagnosztikai klasszifikációs rendszerekre (pl. DSM-5) támaszkodnak, hogy a mentális egészséget kórképként kezeljék. Ezzel szemben a filozófiai tanácsadás nem patologizáló alternatívát kínál. A kihívásokat nem mentális betegségeknek, hanem egzisztenciális dilemmáknak tekinti, hangsúlyozva a személyes jelentésalkotást és cselekvőképességet.

Pszichológiai megközelítések: A klinikai szemüveg

A pszichológiai beavatkozásokat gyakran bizonyítékokon alapuló keretek, például a kognitív viselkedésterápia (CBT) vagy a traumaközpontú terápiák köré strukturálják. Ezek a következőkkel foglalkoznak:

1. A trauma tünetei: A flashbackek, a hiperérzékenység vagy az érzelmi zsibbadtság enyhítésére szolgáló technikák.
2. Érzelmi szabályozás: A nyomasztó érzések kezeléséhez szükséges készségek megtanítása.
3. Viselkedési minták: A pszichológiai stabilitást elősegítő szokások ösztönzése.

Bár hatékonyak, ezek a megközelítések akaratlanul is megerősíthetik a szorongás orvosilag meghatározott felfogását, és potenciálisan stigmatizálhatják azokat az egyéneket, akik természetes reakcióként élik meg az olyan nehézségekre adott válaszokat, mint , a kényszerű helyváltoztatás vagy a veszteség.

Filozófiai tanácsadás: A nem patologizáló perspektíva

A filozófiai tanácsadás emberközpontú megközelítést alkalmaz, és nem azt kérdezi, hogy mi a bajod, hanem azt, hogy mi a fontos számodra? A filozófiai hagyományokban gyökerező tanácsadás segít az egyéneknek feltárni az élet alapvető kérdéseit - az identitásra, a célra és a hovatartozásra vonatkozó kérdéseket. A filozófiai tanácsadás elutasítja a diagnosztikai címkéket, ehelyett a következő kérdésekkel foglalkozik:

1. Értelemalkotás: Segít az egyéneknek megfogalmazni személyes értékeiket és céljaikat kihívást jelentő körülmények között.
2. Egzisztenciális ellenálló képesség (reziliencia): A szenvedést a tágabb emberi tapasztalat részeként fogalmazza meg, lehetővé téve az egyének számára, hogy erőt találjanak a megpróbáltatásokban.
3. Dialogikus módszerek: Reflexív beszélgetés alkalmazása mélyen gyökerező hiedelmek vagy kulturális narratívák feltárására.

A bevándorlók és menekültek esetében ez a megközelítés megerősítheti emberi mivoltukat az áldozatszerep korlátjain túl. Azáltal, hogy tiszteletben tartja a cselekvőképességüket és kulturális hátterüket, elősegíti az önállóságukat.

Relevancia a bevándorlók és menekültek szempontjából

A bevándorlók gyakran küzdenek identitásuk töredezettségével, kulturális kapaszkodóik elvesztésével és a bizonytalansággal. A filozófiai tanácsadás egyedülálló módon támogathatja őket a következőkben:

1. Kulturális érzékenység: Teret ad az örökségük és az új társadalmi normák összeegyeztetésére.
2. Felhatalmazás: A kívülről erőltetett megoldások helyett a saját maguk által meghatározott célok támogatása.
3. Kapcsolatépítés: Biztonságos terek létrehozása a párbeszédhez a bevándorlók és a befogadó közösségek közötti félreértések áthidalására.

Például egy menekültnek, aki megkérdőjelezi a helyét egy új országban, hasznos lehet a hovatartozás és a közösség gondolatainak filozófiai kereteken belüli feltárása, például az Ubuntu összekapcsoltságra helyezett hangsúlyának vagy a sztoicizmus rugalmassági elveinek megértése.

Gyakorlati alkalmazások az integrációs programokban

A filozófiai tanácsadás beillesztése az integrációs szolgáltatásokba kiegészítheti a pszichológiai ellátást:

• Egzisztenciális ellenálló képességgel (rezilienciával) foglalkozó workshopok: A facilitátorok csoportos megbeszéléseket vezethetnek a változásban való eligazodásról és a közös élményekben való értelemkeresésről.
• Narratív ülések: A bevándorlók részt vehetnek történetmesélésben, felfedezhetik utazásuk filozófiai vonatkozásait, előmozdítva a reflexiót és a közösségi kapcsolatok kialakulását.
• Etika a gyakorlatban: A facilitátorok beszélgetéseket vezethetnek az új kulturális normákhoz való alkalmazkodás etikai dimenzióiról anélkül, hogy az egyén örökségét eltörölnék.

Források:

American Philosophical Practitioners Association. (n.d.). Philosophical counseling overview.

Nasr, L., & Fisk, R. (2019). Transformative services for migrant well-being: Service ecosystems for improving quality of life. Journal of Service Management, 30(4), 454–477. https://doi.org/10.1108/JOSM-11-2018-0377

World Health Organization. (2019). Mental health and psychosocial support for refugees and migrants: Global framework. World Health Organization. https://www.who.int

A bevándorlókkal és menekültekkel dolgozó facilitátorok gyakran olyan összetett terepen mozognak, ahol a rossz mentális egészség különböző formákban nyilvánulhat meg. Annak megállapítása, hogy mikor érdemes filozófiai tanácsadást, és mikor javasolt klinikai beavatkozást alkalmazni, gondos értékelést, érzékenységet és a határok világos megértését igényli.

Mikor érdemes filozófiai tanácsadást alkalmazni

A filozófiai tanácsadás inkább az egzisztenciális válsággal, mint klinikai patológiával küzdő egyének számára megfelelő. A facilitátorok a következő jellemzők figyelembevételével azonosíthatják a megfelelő jelölteket:

1. Egzisztenciális kérdések:
   • A bevándorlók gyakran fogalmazhatnak meg olyan aggályokat, amelyek az identitással, a céljaikkal vagy a hovatartozással kapcsolatosak, anélkül, hogy olyan bénító tüneteket mutatnának, mint a súlyos szorongás vagy depresszió. Egy menekült például olyan kérdésekkel küzdhet, mint például: „Ki vagyok én ebben az új kulturális kontextusban?” vagy „Hogyan tiszteljem a hagyományaimat, miközben alkalmazkodom az új normákhoz?”
2. Átmeneti élethelyzetek:
   • Számos bevándorló és menekült jelentős változásokon megy keresztül, például a közösség, a karrier vagy a kulturális identitás elvesztése miatt. A filozófiai tanácsadás segíthet nekik reflektálni ezekre a változásokra, és felépíteni az ellenálló képesség vagy reziliencia és az alkalmazkodás narratíváját.
3. Kulturális és etikai dilemmák:
   • Az egyéneknek nehézséget okozhat saját kulturális értékeik és a befogadó ország értékeinek összeegyeztetése. A filozófiai tanácsadás biztonságos teret biztosít az ilyen konfliktusok feltárására és rendezésére.
4. Mérsékelt érzelmi feszültség:
   • Az olyan érzelmi kihívások, mint a magány, a zavarodottság vagy a mérsékelt szomorúság, amelyek nem akadályozzák a mindennapi működést, reflektív, nem patologizáló párbeszédek révén is kezelhetők.

A facilitátor például a filozófiai tanácsadást arra használhatja, hogy a magát a közösségétől elszakítottnak érző bevándorlót a hovatartozás tágabb filozófiai kereteinek, például az Ubuntunak (összekapcsoltság) vagy az önmeghatározás egzisztenciális fogalmainak feltárására ösztönözze.

Mikor tanácsos klinikai ellátást ajánlani

Bizonyos állapotok klinikai beavatkozást igényelnek, és a facilitátoroknak fel kell ismerniük, hogy a filozófiai tanácsadás mikor nem megfelelő vagy mikor lehet potenciálisan káros. A következő kritériumok jelzik a szakszerű egészségügyi ellátás szükségességét:

1. Súlyos mentális egészségügyi tünetek:
   • Az olyan tünetek, mint a tartós szomorúság, a szélsőséges szorongás, a kényszeres gondolatok vagy az alapvető napi feladatok elvégzésére való képtelenség olyan klinikai állapotokat jeleznek, mint a súlyos depresszió vagy a PTSD. Ezek megalapozott pszichológiai vagy pszichiátriai kezelést igényelnek.
2. Önbántalmazés vagy mások károsításának kockázata:
   • Ha egy bevándorló öngyilkossági gondolatokat, önbántalmazó viselkedést vagy agressziót mutat, akkor a mentális egészségügyi szakemberek azonnali bevonása elengedhetetlen. A filozófiai tanácsadás nem alkalmas a krízisek kezelésére.
3. Traumára adott válaszok:
   • Az olyan menekülteknek, akiknek a háború vagy üldöztetés miatt olyan tünetei vannak, mint a flashbackek, rémálmok, vagy a hiperérzékenység, inkább traumafókuszú terápiákra van szükségük, mint egzisztenciális beszélgetésekre.
4. Egyidejűleg fennálló egészségügyi állapotok:
   • A mentális állapotukat befolyásoló egészségügyi problémákkal, például krónikus fájdalommal vagy neurológiai rendellenességekkel küzdő bevándorlóknak átfogó klinikai kezelésre lehet szükségük.

Például, ha egy menekült traumatikus eseményeket követő súlyos álmatlanságról és hiperérzékenységről számol be, a segítőnek prioritásként kell kezelnie, hogy a filozófiai tanácsadás helyett klinikai ellátásba irányítsa őt. Megkülönböztető kritériumok a facilitátorok számára

A facilitátorok strukturált megközelítéseket használhatnak a filozófiai és a klinikai szükségletek közötti határvonal meghatározására:

1. Kezdeti értékelés:
   • Minden interakciót átfogó felvételi beszélgetéssel kezdjünk. Az olyan eszközök, mint az Általános Egészség Kérdőív (GHQ) vagy a kulturális érzékenységet figyelembe vevő ellenőrző listák segíthetnek megkülönböztetni az egzisztenciális aggodalmakat a klinikai állapotoktól.
2. Folyamatos megfigyelés:
   • Figyeljük a viselkedési mintákat és az érzelemkifejezéseket. Ha a szorongás fokozódik vagy zavarja a mindennapi működést, indokolt a klinikai vizsgálat.
3. Konzultáció és együttműködés:
   • Kétség esetén konzultáljunk mentálhigiénés szakemberekkel. A több szakterülettel rendelkező támogatási rendszer kialakítása biztosítja, hogy a bevándorlók megfelelő ellátásban részesüljenek.
4. Egyértelmű kommunikáció:
   • Ha klinikai segítséget javasolsz, érzékenyen magyarázzuk el az indoklást. Például a holisztikus gondozási terv részeként fogalmazzuk meg, nem pedig az ő tapasztalataikról alkotott ítéletként.

A filozófiai és klinikai megközelítések integrálása

A facilitátorok támogathatják a filozófiai tanácsadás és a klinikai beavatkozás egymást kiegészítő alkalmazását. Míg a klinikai ellátás az azonnali mentális egészségügyi szükségletekre irányul, addig a filozófiai tanácsadás az értelemalkotás és a rugalmasság elősegítésével támogathatja a hosszú távú integrációt. Például egy menekültnek a traumaterápiát követően hasznára válhatnak az élet és az identitás újjáépítéséről szóló filozófiai beszélgetések, amelyek a felépülésen túli növekedés keretét kínálják.

Források:

World Health Organization. (2019). Mental health and psychosocial support for refugees and migrants: Global framework. World Health Organization. https://www.who.int/publications

Marinoff, L. (2002). Plato, not Prozac!: Applying eternal wisdom to everyday problems. Harper Perennial.

Patel, V., Minas, H., Cohen, A., & Prince, M. J. (2018). Global mental health: Principles and practice (2nd ed.). Oxford University Press. https://doi.org/10.1093/med/9780199920181.001.0001